Öt ügyben folyik az eljárás jelenleg. Az elsőben kuruzslás a vád. A szülész-nőgyógyász szakorvosi munkámtól már korábban – szintén igazságtalanul – eltiltottak. Amikor letartóztattak, a születésházban házkutatást tartottak és mindent elvittek, amit láttak, többek között egy dossziét, amiben 200 születéstörténet volt. Az abban lévő szülések kapcsán kétszázszoros kuruzslásért vádolnak, mert eltiltás alatt szülést kísértem. A kétszáz nő aláírásával igazolta, hogy a kuruzslás vádja semmiképpen nem áll, mert ők tisztában voltak azzal, hogy bábaként, nem pedig szülész-nőgyógyász szakorvosként vagyok jelen a szülésüknél, és soha nem kértem érte pénzt. [1]

 

A második: Egy párnak a születésházban született gyermeke komplikáció nélkül. A szülők az újszülöttet azonban nem abban a kerületben jelentették anyakönyveztetésre, ahová a születésház tartozik, hanem a saját otthonuk kerületének illetékes hivatalába mentek. A vád szerint erre én kényszerítettem őket.

És van három, szüléssel kapcsolatos ügy, ahol a szülők és én egybehangzóan azt állítjuk, ami történt, a vád és az igazságügyi orvosszakértők pedig mást mondanak. Az egyik kisbaba édesanyját mekóniumos magzatvíz miatt kórházba kísértem, ahol kb. két óra hossza múlva erőszakos szülésvezetéssel kipréselték belőle a kisbabát, aki szegény másnap belehalt ebbe a gyerekklinikán. A másik kisbaba streptococcus fertőzés miatt tüdőgyulladással született, és rögtön a születését követően, amint önállóan kellett volna lélegeznie, súlyos állapotba került. Mentőt hívtunk hozzá, kórházba szállították, a kórházból két hét múlva egészségesen hazaadták, és most is egészséges. A harmadik kisbaba sajnos oxigénhiányos károsodást szenvedett, máig csak fekszik – két és fél éves most. Az ő születésekor őt elvitte a mentő, engem pedig elvitt a mentővel csaknem egyszerre érkező rendőrség…

Miért tartóztatták le?

A harmadik kisbaba születésekor a mentősökkel, ahogy mondtam, szinte egyszerre érkezett a rendőrség. Hogy miért tartóztattak le és miért ülök még mindig, és miért ültem több mint két évet a legelső tárgyalásig? A bábaság kriminalizációja miatt, előítéletek miatt. De hogy ezek miért és hogyan alakultak ki, ma még csak igen hosszan tudnám megfogalmazni, remélem, mire kikristályosodik és lerövidül a válaszom, addigra szabadulok…

Mi történt a letartóztatás után, hogyan bántak Önnel?

Kb. délután 2 órakor tartóztattak le, és én kb. este 11-ig nem jöttem rá, hogy le vagyok tartóztatva, pedig így utólag bőven volt erre utaló jel. Hogyan is bántak velem? Szerencsére szinte mindent elfelejtettem. A börtönből házi őrizetbe kerülve hosszú ideig a PTSD [2] tüneteit produkáltam, a folyamat végére meg jól elfelejtettem mindent. Le vannak ezek frissen írogatva, de annyira még nem vagyok jól, hogy olvasgassam…

Hogyan telnek a mindennapjai? Milyen nehézségekkel kell szembenéznie a házi őrizet miatt?

Erre hadd mondjak el egy példát: a napokban valaki fölhívott a pékségből, hogy kérek-e valamit a pékségből, és azt válaszoltam rá, hogy egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy mit lehet ott kapni… Nem tudom magam elé képzelni, hogy mi van a pékségben. Már az illatát is elfelejtettem a pékségnek. És el nem tudom képzelni, mi lenne, ha most azt mondanák, hogy szabadon eresztenek. Sokkal jobban el tudom képzelni a börtöni létet, mint a szabad életet. Remélem, hogy ez változik, és kibírom jól a szabadulást…

Milyen következményei vannak Ön szerint a jelenlegi szabályozásnak az anyákra és a gyermekekre nézve?

A szabályozás át van itatva azzal, hogy a rendelet alkotói nem bíznak az otthonszülés biztonságában, hiába minden statisztika, meg tudományos bizonyíték. Ezért minden módon próbálnak olyan feltételeket szabni, hogy minél kevesebben feleljenek meg a legális otthonszülésnek, ha már egyáltalán muszáj volt belemenni abba, hogy létezzen legális otthonszülés. Próbálják menteni, ami menthető – próbálják megmenteni az újszülötteknek minél nagyobb részét, minél több szegény, ártatlan újszülöttet próbálnak megmenteni az ő elszállt, őrült anyjuktól és az őket segítő bábaboszorkáktól. Ez anyagi téren is megmutatkozik, drága lett az otthonszülés a rendelet következtében, és ezt az őrült marhaságot most már csak az engedheti meg magának a rendelet értelmében, akinek sok pénze van. A mi időnkben a pénznek nem volt szerepe a döntésben, nem az választotta az otthonszülést, akinek pénze volt, hanem az, aki otthon érezte magát biztonságban…

Ön szerint miért vált Magyarországon harctérré a szülés (mit mondana a hatalom, a politika, a hospitalizáció – a kórház kultúrájáról)?

Erre van egy nagyon pontos válaszom, ami az egyik legkedvesebb könyvemből, Penny Armstrong és Sheryl Feldman: A születés művészete című könyvből van, és én ezt nagyon szeretem és nagyon idevág, fölolvasom, jó? „Milyen furcsa, hogy azok, akik azt állítják, a szülés a szeretetről, gyöngédségről, az emberi méltóságról és a gondoskodásról szól, kívül találják magukat, és követelniük kell, hogy meghallgassák szavukat. Mennyire fölfoghatatlan, hogy radikálisoknak és harcosoknak bélyegzik meg őket. Milyen lehetetlen dolog az, hogy össze kell szedniük minden erejüket, szervezkedniük, beszédet mondaniuk, pénzt gyűjteniük és tárgyalniuk kell azért, hogy mások is észrevegyék a szülésnek és az anyaságnak emberi dimenzióit.”